"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2018. január 28.

Kelly Oram - Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Hogy mit vártam egy könyvtől, aminek a címe gyakorlatilag az, hogy Hamupipőke, és ilyen borítóval adták ki? A világon semmi jót. Habos-babos történetet, kis mesét igen, de egy pofont a bevezetés végén? Na, azt nem. (A 95%-os molyos értékelés vett rá arra, hogy mégis kikölcsönözzem a helyi könyvtárból.)

Szóval kíváncsian bár, de szinte elvárások nélkül fogtam hozzá. Az első fejezet alatt úgy éreztem, pontosan az fog bekövetkezni, amitől féltem: egy sablonos, klisés tündérmesét kapunk. De hát Kelly megmondta:

,,A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."
És nem volt megállás, nem bírtam letenni, mert annyira tudni akartam, mi történik még Ellával. Ja, igen, szeretném megjegyezni, mennyire tetszett, hogy a szereplők miért kapták ezt a nevet, és ahogyan az egész könyvet átszőtte A druida herceg története.

De ne rohanjunk ennyire előre. Az alapszituáció, a nagy baj, amivel elkezdődik a könyv, hogy Ellának balesete lesz, amiben elveszíti az édesanyját, a teste nagy részét pedig égési sérülések borítják. Az egész történet alatt fojtogatott a sírás, mikor Ella próbált beilleszkedni egy családba, ahova nem tartozott, egy közösségbe, ahol gyűlölték azért, mert más volt. Minden fájdalmat tökéletesen átadott az írónő, kitaszítottnak, nem kívántnak éreztem magam én is, a lánnyal együtt. Vele igyekeztem túlélni az egészet, és elviselni, mennyire könyörtelenek tudnak lenni az emberek.
,,Ez lesz mostantól az életem? Örökké bántani fognak, mert más vagyok?"
A regény olyan komoly témákat feszeget, mint a lelki és fizikai bántalmazás, a kitaszítás, a kiközösítés problémája, vagy éppen az abortusz.
Ella ugyanis a nyolc éves kora óta nem látott apjához kerül a baleset után, ahol két mostohatestvér várja, akik szintén megnehezítik az életét. Ana nem tudta belopni magát a szívembe, bár érezhető volt részéről is a karakterfejlődés, és miután megtudtam, mit is érez, miért bánik így Ellával, már őt is megértettem. De ott volt a másik testvér, Juliette, aki viszont meglepett bizonyos lépéseivel.

Imádtam Vivant, a családját, és még Robot is, aki hatalmasat nőtt a szememben, amiért ennyire önzetlenül tudott viselkedni. Az abszolút kedvencem azonban kétség kívül Brian, alias Cinder volt. Ez a pasi! A titokzatos internetes legjobb barát, aki nem mellesleg Hollywood legragyogóbb filmcsillagja, csak éppen Ella nem tud róla. Ennek köszönhetően viszont betekintést is kaptunk a hollywoodi cukormáz mögé. Mindig vártam a beszélgetéseiket, később a telefonhívásokat, és őrülten szurkoltam, hogy találkozzanak már végre.
,,Tudod, miért nem tudtatok soha megríkatni? Mert olyasvalakit akartatok lenyomni, aki már megjárta a pokol mélyét."
Kemény történet, bármennyire is tűnik mézes-mázosnak, nagyszerűen van felépítve benne a fokozatosság, a hiteles fejlődés. Szépen lassan lép mindenki a gyógyulás útjára, ahogy hámozzuk a rétegeket erről a nem mindennapi helyzetről, és derül ki, hogy ki, mit, miért és hogyan tett, vagy érzett.
Emellett persze kaptunk bőven humort és könnyedséget is, könnyű volt belefeledkezni a lapokba, és nem törődni azzal, hogy éppen tanulnom kéne...
A végén csak egy dolgot mondtam: én is akarom!

Pontozás: 5/5
Írta: Sziszi

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése